2012. november 16., péntek

Ganesha, isten a patkány hátán


Egy kopáni hentes pultján
A hinduk egyik legkedveltebb istene az elefántfejű Ganesha. Hogy honnan származik az elefántfej, arról számtalan történetük van. Nepáli ismerőseimtől hallottam egyet, melyet a legszellemesebbnek találtam: Shiva (ő a "vezérigazgató" a hindu istenek közt) kalandos előzmények után végre feleségül vette Parvatit. Kis idő elteltével azonban, mint az istenek körében oly gyakori, hosszabb utazásra indult, mert a világban sok elintéznivalója akadt. Húsz év múlva érkezett csak vissza. Amikor belépett az udvarra, azt látta, hogy felesége ölében egy igen szemrevaló fiatalember ült és Parvati még símogatta is a fiú fényes fekete hajzatát.
Shiva erre féltékenyen előkapta szablyáját és lecsapta vele a fiatalember fejét. Parvati ekkor közölte férjével, hogy ez a saját fia volt!
Shiva rájött őrült tévedésére és azt mondta, hogy az első arra járó lény fejét fogja felhasználni fiuk újraélesztéséhez. Pont egy elefánt sétált arrafelé, akinek Shiva egyből le is vágta a fejét és ráillesztette fia még véres nyakára. Ganesha újből életre kelt.
Azóta Ganesha az az isten, akihez teljesen kilátástalan helyzetben imádkoznak a hívők, hiszen neki sikerült visszatérni az életbe. Om Ganesha, Om Ganesha, Om Ganesha, hallható az ima mindenfelé.

Nepálban az utcákon mindenütt és szüntelenül imádkozókat látunk, minden sarkon vannak szent vagy megszentelt tárgyak, kápolnaszerű imahelyek, oltárok, kisebb- nagyobb templomok. Nepálban a vallást valóban mindenütt aktívan ápolják, megélik, az istenekkel közvetlen lelki-szellemi kapcsolatban állnak.
Ganeshához imádkoznak akkor is, ha gyerekeiknek van szükségük segítségre, de házuk vagy lakásuk egyik fő védelmezőjének is őt hiszik. Minden lakásban, házban, sőt taxikban, buszokban is ott lóg egy-egy Ganesha fityegő vagy kiragasztva egy Ganesha kép. Ő egy "barát" is, közel áll mindenkihez, mindenki szereti. Ganesha kicsit duci, szereti az édességet, sokat eszik és kényelmes természetű.
A szellemi világban a patkány az közlekedő eszköze. Ebből adódik, hogy a patkányok is szent állatok, nemcsak a majmok,az elefántok vagy a tehenek. Jártam olyan templomban, ahol százával éltek a patkányok, s a hívők nagy szeretettel etették őket.

Erről én azelőtt nem tudtam. Így jócskán megijedtem, amikor Kirtipurban egy hindu templomban (Mandir) lehajoltam egy kőoltár faragását közelebbről megvizsgálni, s a kő mögött egy nyüzsgő patkányhadat vettem észre. Tetőzte élményemet az a kislány, aki épp akkor banándarabkákkal igyekezett a hadat etetni.
Első reflexem a hányinger volt. Ezzel egyidőben azonban mintha "kitágult" volna a lelkem és hirtelen befért még a patkány is, elfogadtam, befogadtam.
Megint megrendült bennem a világnézeti struktúrám, átrendeződtek bizonyos szinapszisok, ez jó, talán a legfontosabb dolog, ha világutazásra szánjuk magunkat, hogy képesek legyünk a szokatlant is elismerni, nem elítélni.

Amikor pár héttel később Dél-Indiában, Maduraiban a hajnali utcákat jártam, már meg se lepődtem a patkányok sokaságán és hányiger helyett barátságos jó reggelttel köszöntöttük egymást.
Kopan városrész utcáján


Egy patani kirakatban










 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örülök minden üzenetnek, akár névtelenül is :)