2012. december 3., hétfő

Myingmar, egy vérbeli serpa sámán és az Unicum

Myingmar 2004-ben (Foto: Pokorny Edith)
A nepali Shamanic Research Intézetben tanultam az ősi sámánizmusról - elméletet és gyakorlatot. Legelőször Myingmart ismertem meg a sámánok közül. Ő a serpa nemzetséghez tartozott és több mint hétszáz sámánt képzett ki Nepál keleti részében.
A nepáli sámánok  szent és titkos mantrákat recitálnak és sámáni ceremóniákat végeznek a beteg érdekében. Első pillanatra ez egy tökéletes hókusz-pókusz. Myingmar azonban a gyógyítást úgy végezte, hogy engem és a többi tanulni vágyó társamat is (Japánból, USÁ-ból, Ausztriából stb.) minden mozdulatába beavatott. Megtanított nekem gyógymantrákat, megtanított a sámáni dob helyes használatára, a transzutazásokra, a "szellemekkel" való beszélgetésre, a patakok, tavak, folyók, hegyek mély tiszteletére, az emberek, a növények és állatok lelkének tiszteletben tartására.

Különleges, kiváló elméjű ember volt, annak ellenére, hogy nem tudott olvasni. Buddhista ember lévén sikerült betartania, hogy tényleg nem ártott még a légynek se, igyekezett minden éber percében barátságosan, szeretettel fordulni a többiek felé.
Sámáni tudása kiterjedt a természet szellemi jelenségeire, az emberek problémáinak megértésére és gyógyítására, a Himalája növénytanának pontos ismeretére.
Myingmar táncolt, sokat mosolygott és nem csak a betegeit, hanem a tanítványait is becsülte és szerette. Sok gyermekes családapa volt, egy egész sereg unokával.

Ő volt az egyetlen a családban, aki pénzt keresett a tevékenységével. Redszeresen dolgozott az Intézetben. Az út hazafelé a falujába több napig tartott, nem is beszélve az akkoriban veszélyes maoistákról, akik az utazóktól útdíjat követeltek, s ha nem kaptak semmit, helyben agyonlőtték őket. Myingmar tehát állandó veszélyben volt, mert gyakran utaznia kellett apró faluja és Katmandu közt.

Egy sámáni ceremónia végeztével
Néhány napot töltöttem vele a Shivapuri Parkban egy kőbarlangban, ahol sámáni gyakorlatokat és mantrákat tanított nekem és kis tanuló csoportunknak. Meditációt is végeztetett velem, méghozzá teljes sötétségben. Hogy ott mérges százlábúk és pókok is lapultak a barlangban, szerencsére csak később tudtam meg, különben le se hunytam volna a szemem.

Éjszaka nem volt szabad elhagyni a barlangot az éhesen leselkedő leopárdok miatt. A barlang vasajtaját szigorúan zárva kellett tartani a sötétedés beálltától , azaz este hattól reggel ötig. Azután is csak kis csoportban mehettünk ki, mert a leopárdok akkor nem támadtak ránk. Egy francia újságírónőt pár nappal az ott tartózkodásunk előtt tépett szét egy leopárd a barlang előtt, ezért tényleg nagyon komolyan kellett vennünk Myingmar figyelmeztetését.

Myingmar ennek ellenére nem volt angyal. Nagyon is szerette a rizspálinkát és ennél is jobban szeretett köpködni.
Ez egy nepáli szokás, majdnem mindenki köpköd, mindenhova, mindenkor.
A baj csak az volt, hogy a barlang padlóján a köpködés tényleg nem jól mutatott.
Maile Lama, egy nagyon szeretetre méltó sámánnő is velünk volt, ő rászólt Myingmarra, hogy azért kicsit legyen tekintettel a tanulókra.  Ezt megszívlelte, de persze semmit nem takarított fel a fénylő tócsákból. Azt válaszolta, hogy a takarítás nem férfi dolog.
Myingmar hét éve halott. Állítólag egy sámáni "baleset" érte, azt mesélték, valamelyik természeti "szellemmel" akadt vitája és a szellem győzött. Európai szemmel gutaütést kapott.  Akárhogy is történt, Myingmart mindenki tisztelte és szerette.

Myingmar egy nepáli táncot és dalt tanít nekem
Egyszer vittem neki egy kis üveg magyar Unicumot. Gondoltam, ha a rizspálinkát szereti, az Unicumot se fogja megvetni. Öröme óriási volt. Kikérdezett, miféle gyógynövényekből készült, ezt viszont nem tudtam.
Myingmar megitta az Unicumot, a kis kövér üveget üresen letette az asztalra. Az udvarban valamennyi fiatal köré gyűlt és elkezdték kunyerálni az Unicumos üveget. Myingmar jószívű ember lévén végül valamelyik gyereknek odaajándékozta az üres üveget. Hihetetlenül boldog volt a kisfiú. Nepálban egy ilyen üveg valódi kincset ér.



Myingmar gyógynövényt gyűjt (Foto: Pokorny)

5 megjegyzés:

  1. Milyen szép történet volt ez. Még egy kicsit a szemem is könnybe lábadt a végére. Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm én is a megjegyzésed. Örülök, ha sikerült kifejeznem, mennyire különleges és szeretetre méltó ember volt!

      Törlés
  2. Kár, hogy ilyen okos, kedves, segíteni akaró oktató nem élhet tovább, mint más .... köszönet a sorsodnak, hogy találkoztál, s tanulhattál TŐLE!!
    Köszönöm, hogy olvashattam RÓLA.
    ANYU

    VálaszTörlés
  3. Szerintem a leopárdos példa jól mutatja, hogy miért jó, ha tiszteletben tartjuk a növények és állatok lelkét. Bár ha csak azért tesszük azt, hogy életben maradjunk, akkor sok mindenből kimaradunk :)

    VálaszTörlés
  4. Egyetértek, Lili

    VálaszTörlés

Örülök minden üzenetnek, akár névtelenül is :)