2013. május 5., vasárnap

Bön kolostor Kathmanduban és egy fontos esemény


Triten Norbutse Bön kolostor

Bön, mi is az?

A bön az emberiség legősibb vallásainak egyike. Pár évezreddel a kereszténység és a buddhizmus előtt is létezett már. Közép-Ázsiából származik és az ott mindmáig eleven sámánizmussal rokon.
A bön hit szerint minden természeti jelenségnek és dolognak saját specifikus szelleme van, mely önálló hatalommal és erővel bír. A bön korai szakaszában gyógyítások, imák és jóslások jellemezték e vallást. Szertartásaik, mint más animisztikus vallásoké is, sokoldalú volt. Ezt a sokoldalúságot, színességet a Himalája területén tevékenykedő sámánok mindennapi ceremóniáiban a mai napig megtaláljuk.

A bön Tibet eredeti vallása is volt a buddhizmus 8. századi térhódításáig. Ekkor egy Tapiritsa nevű Bön tanár az addig szájhagyomány útján terjedt tanokat írásba foglalta. Néhány év meditációt is folytatott, végül pedig szivárványtestűvé vált. Így mesélték nekem.

A bön annyira átváltozott az idők során, hogy most első pillantásra fel se tűnik a különbség a buddhista és a bön kolostorok, szerzetesek, szokásaik és ikonográfiájuk közt. A Bönpo szerzetesek ruházatában megjelenik a kék szín, pl. a sapkájuk menny felé néző része kék.
Szent épületeiket, a stupákat - buddhistáktól eltérően - az óra járásával ellentétes irányban kerülik meg. Kolostoraik falain, mint a buddhistáknál, feltekerhető festmények függenek, de az ábrázolt istenségek egytől-egyig ősi bön alakok, jóval a buddhizmus elterjedése előtti időből.

Senrab Mivocse
Csumma, valamennyi Buddha szerető édesanyja




Panoptikumukban megtaláljuk a bön vallás megalapítóját Tönpa Senrab Mivocsét (Shenrab Miwoche), az ősbuddhát Kuntu Zangpo-t (szanszkit neve Samantabhadra), a teremtő istenséget Szangpo Bumtri-t (Sangpo Bumtri), az együttérzés istenségét Senla Okar-t (Shenla Okar) és Csammát (Chamma), valamennyi Buddha szerető édesanyját.

1988 óta Őszentsége a Dalai Láma is hivatalosan elismerte a bön vallást, sőt a tibeti exilkormányba is felvettek két bön képviselőt a többi fő buddhista szellemi irányzat képviselői közé (Nyingma, Gelug, Kagyü és Sakya).

Szerzetesekkel a teraszon
Kolostori kísérőm




Látogatásom egy bön kolostorban – Kathmanduban

Két alkalommal látogattam el a Triten Norbutse bön kolostorba, mely Kathmandu nyugati részében az Ichangu városrészben található a híres Swayambunath Stupa közelében.

Eredetileg az volt a szándékom, hogy felkeresek egy bön rinpocsét (Rinpoche = nagyrabecsült tanár), akivel egy régóta bennem fészkelődő gondolatot szerettem volna megbeszélni. Az ősi magyarok Ázsia szívéből indultak valamikor mai hazánk irányába, s magukkal hozták azt a vallást, mely szintén animisztikusnak volt nevezhető és minden bizonnyal a bön is befolyásolta, sőt alkotta a hit alapját. Amikor a kereszténység elhatalmasodott, mondjuk úgy, elterjedt a Kárpát medencében, természetesen mindent és mindenkit pogánynak tekintett, mely nem az ő hitüket vallotta. Ez már csak így szokott lenni. Ekkor alakulhatott ki a szóhasználat, hogy ami nem keresztény, az bűn.
Bön, bűn.
A történeti etimológiai szótár ezt a szót ismeretlen eredetűnek nyilvánította.


A Triten Kolostorban egy bön tanárral folytatott beszélgetésem végén arra lyukadtunk ki, hogy felételezésem igen valószínű. Egy évvel később Máté Imre Yotengrit című értekezésében találtam ugyanerre a gondolatra, ezek szerint mások is feltételezték már ezt.
E tanár felajánlotta nekem, hogy átvezet kolostoruk termein és megmutatja nekem, ami engem érdekelhet: Szobrok, festmények, thankák.

Drenpa Namkha
Senla Okar



Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a „tárlatvezetés“ után (persze, csak mert megtudta rólam, hogy igen mélyen érdeklődöm a bön iránt és a buddhizmussal is szoros szellemi kapcsoltaban állok)
meghívott egy gyógyító-buddha-beavatásra (Medicin Buddha = Sangye Menla), mely másnap kora hajnalban kezdődött.
 
Egy nagyszabású ünnepi beavatás volt ez, több száz meghívott volt jelen. Főként az ott élő szerzetesek családtagjai, és néhány külföldi. Az egyik kolostor épületben gyülekeztünk, azaz kuporogtunk több százan a (nagyon) hideg padlón és vettünk részt az akkori kolostorvezető rinpocse Yöngdzin Lopön Tenzin Namdak szertartásán

 
Boldoggá tett annak a tudata, hogy teljesen váratlanul és mindenféle előre szervezés nélkül a sorsom egy olyan helyzetbe sodort, mely nemcsak szívem szerinti volt, de természetgyógyász szakmámat is szellemileg gazdagította.
A beavatás úgy három órán át tartott, több lépcsős szertartásban volt részünk. A szerzetesek és a bön meghívottak, valamint mi „külföldiek“ egyféle gyógyító-Buddha-transzban lebegtünk.
Mégis bennem élt a félelelem, hátha felfázom a hideg kövön ülve és hólyaghurutot vagy náthát kapok.
Sangye Menla szellemi energiája azonban megvédett a betegségtől. De lehet, hogy csak szerencsém volt.

A gyógygolyócskák kiosztása és az áldás
Áldozati sál és pénzadományok elhelyezése 



A szertartás végén hosszú sorba rendeződtünk, hogy a rinpocse megáldjon minket. Egy kis ajándékot is kaptunk: egy barna gyógygolyócskákkal teli borítékot, hozzá egy tibeti nyelen írt használati utasítást, mikor és hogyan kell bevenni e megszentelt gyógyszert. Úgymond tibeti polikreszt, bármire, bármikor bevehető és bármire jó, mert szentelt golyók. A napokban találtam meg itthon a fiókban a borítékot, kíváncsiságból be is kaptam belőle egy golyócskát, az íze földes szappanra emlékeztetett.


A résztvevők mindegyike egy kis áldozati ajándékot (pár bankjegyet) szorongatott a kezében, mindez persze szintén borítékolva és mellette a szokásos áldozati sállal.
Nálam se sál, se boríték nem volt és a hajnali taxira kiadtam majdnem az utolsó bankjegyemet is, így rögtönöznöm kellett. Egy kis összeget egy hosszúkásra hajtogatott fehér papírzsebkendőbe tekertem és azt adtam át a rinpocse oltára előtt szolgálatot teljesítő szerzetes kezébe. Kedvesen mosolygott rám, kitalálhatta, hogy ez egy rögtönzés, melyet valószínű nem először és nem is utoljára tapasztalt a külföldi látogatóknál.
A jakgulyás készül
Kolostori konyha
Vajas tea és jakgulyás
Egy gyermek-szerzetes ebédjével bebújt a kőasztal alá a nap elől


Később jak-gulyást tálaltak fel a teraszon, időközben kisütött a nap és már egy kardigán viselete is túlzásnak bizonyult. A jak-gulyást nem kóstoltam meg, őszintén szólva a szaga miatt. Ehhez vajas teát is kaptunk, amit szintén nem kóstoltam meg, igen, a szaga miatt.

De elbeszélgettem egy spanyol egyetemistával és egy horvát természetgyógyász kolleganővel, akik szintén részt vettek a szertartáson. Ők e látogatás hosszú hónapokkal ezelőtt kezdték el tervezgetni. Kis csoportunk aztán bevonult a kolostorba, ahol a falon függő thankákról és néhány szoborról felvételeket készítettünk.
Amilyen jól sikerült a napom, annyira nem sikerültek a felvételek.
Elképzelhető, hogy el kell mennem oda még egyszer? 
Szerzetesek a ceremónia után

A szerzetesek családja a ceremónia után


1 megjegyzés:

  1. Tetszett az élményed leírása. Örülök, hogy némi ismeretet szerezhetek az írásaidból, erről a számunkra különös vallásról, életmódról.

    VálaszTörlés

Örülök minden üzenetnek, akár névtelenül is :)